Társasház közös tulajdonában fennálló hibákkal kapcsolatos bírósági eljárás során az elbírálás irányadó szempontjai

Társasház közös tulajdonában fennálló hibákkal kapcsolatos bírósági eljárás során az elbírálás irányadó szempontjai
Az iratokból megállapítható, hogy elsőfokon a Fővárosi Törvényszék 63.P.26.302/2008 szám alatti ítéletben kifejtette, hogy a felperesi Társasház az 1997.évi CLVII. törvény szerint rendelkezik perlési joggal.
Az elsőfokú ítélet rámutatott arra, hogy a hogy a hibás teljesítés tényét a felperesnek kell bizonyítani aki kérte szakértő kirendelését a perben.
A szakértő vizsgálta meg a hibás teljesítés és az abból eredő kijavítási költséget illetve a kártérítés megléte és mértékét.

Sz. Zsolt szakértői véleménye alátámasztotta a keresetben megjelölt hibák fennállását illetve a hibák okát.
A hibákkal összefüggésben rámutatott arra is, hogy az alperes a kivitelezés során az a 253/1997.(XII.23) Kormány rendelet ( a továbbiakban: OTÉK) követelményeket szabványokat szegte meg. A szakértő megjelölte az OTÉK 57. § (1) bek foglaltakat, rögzítette, hogy alperes a kivitelezés során nem tartotta be a burkolásra vonatkozó MSZ-04-803/14-1989. számú szabvány 1.4. pontját, valamint az OTÁK 69. § (1) bek.-ben foglalt előírást. A szakértő megállapította, hogy felperes által már elkészített munkálatok munkanemei elfogadhatóak és átlagos piaci viszonyok között közepes árszínvonalúak.

Az első fokú bíróság a szakértői vélemény alapján aggálytalannak és megalapozatlannak ítélte meg a fennálló hibák azok várható kijavítási költségeit, és a felmerült javítási költségek vonatkozásában a kereseti kérelmet.

Megállapította tehát, hogy alperes hibásan teljesített. Az alperes kereseti kérelmében szereplő munkálatok vonatkozásában.

Az első fokú bíróság rámutatott arra, hogy a Ptk. 306. § szavatossági igényként, ill. a Ptk. 310. § szerinti kártérítési igényként érvényesítheti a hibás teljesítés következményeként kárát.

A bíróság vizsgálta az alperes által előterjesztett elévülési kifogást. A bíróság a szavatossági igény érvényesítése körében, kifejtette, hogy a társasház átadásának az alperesi teljesítésnek az időpontja 2003. december 16. napja, a keresetlevél benyújtásának napja 2008. november 28. napja.
Ezen időpontokra és az egyes épületszerkezetek és azok létrehozásánál, felhasználásra került termékek kötelező alkalmassági idejéről szóló 11/1985 (06.22.) ÉVM-IPM-KM-MÉM-BKM együttes rendeletben foglaltak szerint felperes a tényállás 1,2 és 4. pontban foglalt hibák vonatkozásában a bíróság ítélete szerint a felperes jogvesztő határidőn belül terjesztette elő keresetét.
A bíróság megvizsgálta azt is, hogy a Ptk. 308. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül érvényesítette igényét, e vonatkozásban kifejtette, hogy a felperes által felkért szakértő szakértői véleményét 2008. augusztus 13. napján vette kézhez alperes és ezt követően a Ptk. 326. § (2) bek. szerint a felperes szavatossági igényének elévülési ideje 2008. november 16. napján lejárt, miután a keresetet a felperes 2008. november 26. napján terjesztette elő, a bíróság megállapította, hogy a Ptk. 306. § alapján előterjesztetett kijavítási költség címen megjelölt szavatossági igénye elévült.

Ezt követően az első fokon eljáró bíróság a Ptk. 310. § alapján a jogosult hibás teljesítéséből eredő kárának megtérítése tárgyában vizsgálódott. Az alperes köteles bizonyítani, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az, az adott helyzetben elvárható. A hibás teljesítéssel okozott kár megtérítési igényben a Ptk. 308. § -ban meghatározott határidők nem vonatkoznak.

Az első fokon eljáró bíróság egyértelműen megállapította, hogy a szakértői vélemény alkalmas volt arra, hogy a felperes bizonyítsa az alperes hibás teljesítését és az ezzel okozati összefüggésben keletkezett kárát. Az alperes állította, de – a bíróság felhívásának ellenére – nem bizonyította, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható, azaz nem mentette ki magát a kártérítési felelősség alól. A felperes a hibás teljesítésen kívül bizonyította, hogy kára az alperes szerződésszegű magatartásával okozati összefüggésben keletkezett. Az alperes nem bizonyította, hogy úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható. A bíróság azt is vizsgálta, hogy a felperes a Ptk. 310. § alapján érvényesítheti e a már felmerült és a még fel nem merült kijavítási költséget kárként. A bíróság rögzítette, hogy a Ptk. 310. § alapján nincs törvényes akadálya annak, hogy a felperes kártérítés címen igényt tartson a hibás dolog kijavítási költségeinek megtérítésére, az ilyen igény akkor sem időelőtti, ha a kijavítást ténylegesen még nem végezték el. A felperesnek ugyanis a teljesítési érdek sérelmében jelentkező kára, ugyanis már akkor bekövetkezett, hogy a teljesítéskor hibás szolgáltatásban részesült. A szolgáltatás hibájában álló kárigény ezért a hibás teljesítés időpontjában válik esedékessé.

Ezen ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, alperes fellebbezésében kifejtette, hogy az első fokon eljárt bíróság nem vizsgálta megfelelően a felperesi perbeli legitimációt, és álláspontja szerint az ítélet 3. oldalán a 2. pont alatt jelzett teraszokkal összefüggésben lévő beázásokkal kapcsolatos igényérvényesítésre a felperes nem rendelkezik perbeli legitimációval.

Előadta tovább, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta kellő mértékben a kárt és az okozati összefüggést, továbbá a kár keletkezésének idejét, továbbá a megítélt kárösszeg jelentős része az ítélethozatalig be sem következett.

Az alperes szerint a felhasznált szakvélemény nem alkalmas a károk megállapítására, mivel a kijavításhoz szükséges költségeket veszi alapul.

A bíróság nem vizsgálta a károsulti közrehatást a kijavított részek kapcsán, mivel alperesi álláspont szerint szakszerűtlenek voltak az elvégeztetett munkálatok.

Végezetül alperes szerint a felperes nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének.

A Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.866/2012. szám alatt és a késedelmi kamat fizetési kötelezettség kezdő időpontján túl – amelyet 2011. január 1.-vel határozott meg – az ítéletet helyben hagyta. Az Ítélőtábla kifejtette, hogy az első fokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntésével és annak jogi indokaival.

Nem látta szükségesnek az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését, nem állapított meg lényeges eljárási szabálysértést, rögzítette, hogy az első fokú bíróság minden bizonyítási indítványnak helyet adott. Külön kitér az ítélet indoklás arra, hogy a 43. sorszámú jegyzőkönyvben a bizonyítási teherről az alperest tájékoztatta.

Az Ítélőtáblai döntés részletesen kifejti, hogy a társasház perbeli legitimációja nem megkérdőjelezhető, tehát- e vonatkozásban az alperesi fellebbezés alaptalan.

A Ptk. 310. § alapján érvényesíthető kárként ítélte meg a még fel nem merült kijavítási költséget. A másodfokú bíróság hivatkozott az 1/2012 (VI.21.) Pk. véleményének 14. pontjában foglaltakra, mely alapján kétféle kár különböztethető meg, az egyik esetben a jogosult kárát azt jelenti, hogy maga a szolgáltatás hibás (úgynevezett tapadókár) a másik esetben pedig a hibás teljesítés folytán további károsodás következik be (ez a következmény kár).

Rögzíti, hogy a felperes által érvényesített tapadókár a hibás teljesítéssel következett be. Kifejti, hogy a hibás teljesítésből eredő tapadókárok teljesítése elérhető oly módon, hogy a kártérítési felelősséggel tartozó fél a kijavításhoz szükséges összeget fizeti meg jogosult részére, ezért a felperes kijavítás iránti kárigénye megalapozott, figyelemmel arra, hogy a mind az összegszerűsége a perben kirendelt szakértő szakvéleménye alátámasztott.

A kiegészítő szakvélemény arra is rámutatott, hogy a felperes által elvégeztetett munkák a hibák által okozott károkat enyhítették. Erre figyelemmel az ítélet indokolása rögzítette, hogy az épület használhatóságának megőrzése, a fellebbezésben hivatkozott károsulti közrehatás nem állapítható meg, erre alperes azért sem hivatkozhat, mert a hibajelenségről tudott, ismerte a felperes kijavításra irányuló igényét, kijavítási kötelezettségének azonban nem tett eleget.

Lényegében a Ptk. 253. § (2) bek. alapján kizárólag a kamatfizetés kezdő időpontja idejében változtatott az ítéleten annak indokolása teljes egészében megegyezett az első fokú ítélet indokolásával.

Alperes a Kúria előtti eljárásban hivatkozik arra, hogy a Ptk. 310. § ill. a Ptk. 339. §-ba ütközik a hozott mindkét ítélet, hivatkozik a Ptk. 339. § szabályára, és itt vélhetőleg a Ptk. teljes kommentár részét bemásolva idézi, hogy a kártérítés 4 alapeleme jogellenesség a kár az okozati összefüggés, ill. a kimentés kérdésének tisztázása alapeleme a kártérítés témakörében hozott ítéleteknek.
Idézi, hogy a károsultnak azt kell bizonyítani, hogy kára következett be a kárt a károkozó tevése vagy mulasztása okozta, és a kár bekövetkezte és a károkozó magatartása között okozati összefüggés áll fenn.

Változatlanul hivatkozik arra, hogy:
1. felperes nem bizonyította, hogy fennállna a kártérítés általános szabályai,
2. az eljáró bíróságok nem vizsgálták a Ptk. 339. §-ban és az alperesi hivatkozással összhangban a károsult közrehatás kérdését,
3. lényegében kifejti, hogy a kár jelentős részben az első fokú ítélet meghozataláig be sem keletkezett, ugyanis a javítási költség és a tényleges kár nem azonos így a kereset részben idő előtti, ezért az ítéletek a Ptk. 339. §-ba ütköznek.
4. Alperes aggályosnak tartja, a szakértői véleményt, álláspontja szerint a kártérítés elbírálásának alapjául nem szolgálhat jogszabályhelyként megjelöli a Pp. 3. § (4) (5) bek. továbbá a Pp. 163. § és 177. §.

Alperesi sommás álláspontja szerint az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság új eljárásra kötelezését kéri.

I. Alperes szakértői véleménnyel kapcsolatos jogszabálysértésre való hivatkozása:

„Pp 3 § (4) A bíróság a bizonyítási indítványhoz, illetve a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve. A bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a bizonyítás elrendelését mellőzni köteles, ha a bizonyítási indítványt a fél neki felróható okból elkésetten, vagy egyébként a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjeszti elő, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik.
(5) Ha törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas. E rendelkezések nem érintik a törvényes vélelmeket, ideértve azokat a jogszabályokat is, amelyek szerint valamely körülményt az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekinteni
163. § (1) A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el.
(2) A bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás [141. § (2) bekezdése] ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel.
(3) A bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Ugyanez áll azokra a tényekre is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ezeket a tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel, köteles azonban a feleket e tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni
177. § (1) Ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni, több szakértőt csak különböző szakkérdések felmerülése esetében lehet kirendelni.
(2) A bíróság a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot, szakértői intézményt, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet rendelhet ki szakértőként. Más szakértő csak ezek hiányában, kivételesen alkalmazható.
(3)Ha a felek a szakértő személyében nem állapodnak meg, arról a bíróság dönt. Az utóbbi esetben a feleket a szakértő kirendelése tárgyában – szükség esetén – meg kell hallgatni.
(4)Ha a perbíróság a szakértő meghallgatása iránt megkeresés útján intézkedik, és a felek a szakértő személyében nem állapodnak meg, a szakértő kirendelését is a megkeresett bíróságra bízhatja.
(5) Ha az ügy bonyolultsága, illetve a szakértői munka várhatóan nagy terjedelme vagy költsége ezt indokolja, a bíróság a fél kérelmére a szakértőt – szükség esetén a szakértőnek a tárgyaláson való előzetes meghallgatása után – felhívja, hogy szakértői feladatáról és annak várható költségeiről előzetes munkatervet készítsen. A bizonyító fél a munkaterv ismeretében nyilatkozik arról, hogy kéri-e a szakértői munka elvégzését. A munkaterv elkészítésének költségeit a bizonyító fél köteles előlegezni. Ha a bizonyító fél a bíróság felhívásában megszabott határidő alatt nem nyilatkozik, vagy a szakértői bizonyításra irányuló indítványát visszavonja, illetve a munkatervben megjelölt szakértői díjat nem helyezi letétbe, a munkaterv elkészítése költségeinek viselésére a 80. § (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.
(6)A bíróság a fél kérelmére – ha a bizonyítás szempontjából szükségesnek látszik – a kirendelt szakértő helyett más szakértőt rendelhet ki. A kirendelésre a (3) bekezdés rendelkezését megfelelően alkalmazni kell. Ha a bíróság a szakértőt a felek egyetértő javaslatára rendelte ki, más szakértő kirendelésének a szakvélemény előterjesztése előtt csak akkor van helye, ha a szakértő a véleményadással késlekedik, kizárás okából (178. §) vagy valamely más fontos okból nem járhat el.”

Alperes alaptalanul hivatkozik a fenti jogszabályhelyekre jogszabálysértés sem az első sem a másodfokú eljárásban nem történt. A felperesi bizonyítási indítványra a bíróság szakértőt rendelt ki, aki aggálytalan szakértői véleményt készített a perben. A másodfokú bíróság részletesen kifejtette, hogy az elsőfokú eljárásban nem volt elzárva az alperes bizonyítási indítványok megtételétől aki azonban a 43. sorszámú végzésben foglaltak ellenére nem tette meg bizonyítási indítványát, ezen jogával nem élt. Az eljáró bíróságok éppen, hogy a hivatkozott jogszabályok megtartása mellett jártak el, és ítéletükben hosszasan részletezték a bizonyítási indítványok figyelembevételét, illetve annak hiányában való eljárást. Lényegében az alperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg azt, hogy a konkrét -jogszabályhely megjelölése mellett- azokat a főbb indokokat, hogy miben látja az eljáró bíróságok jogszabálysértését. Alperesi előadás amely szakértői véleménnyel kapcsolatos eltérő álláspontját rögzíti, ismert felperes számára ugyanakkor nem a Kúria előtti felülvizsgálati kérelem az ahol a szakértői vélemény tartalmával kapcsolatos aggályok vizsgálat alá kerülhetnek. Sokkal inkább lett volna helye annak első fokon azonban ezen lehetőségével alperes nem élt, ezt utóbb semmiképpen sem lehet jogszabálysértésnek tekinteni.

II. A kártérítés általános szabálya, Ptk 339. § alkalmazása illetve a közrehatás vizsgálatának elmaradása valamint az időelőttiség kérdése.

Alperes fenti jogszabályokba ütközőséget jelölt meg, de a fenti ítéleti ismertetésből jól kivehető, hogy minden részletét a másodfokon, illetve már a korábban eljáró elsőfokú bíróság is részletesen elbírált. Az Ítélőtábla külön hivatkozik a 1/2012 (VI.21.) Pk. véleményének 14. pontjában foglaltakra, mely alapján kétféle kár különböztethető meg, az egyik esetben a jogosult kárát azt jelenti, hogy maga a szolgáltatás hibás (úgynevezett tapadókár) a másik esetben pedig a hibás teljesítés folytán további károsodás következik be (ez a következmény kár).
A tapadókárok teljesítése elérhető oly módon, hogy a kártérítési felelősséggel tartozó fél a kijavításhoz szükséges összeget fizeti meg jogosult részére, ezért a felperes kijavítás iránti kárigénye megalapozott. A hivatkozott PK rámutat arra, hogy a kártérítés módjának meghatárzosáa során a kártérítés szabályiat kell alkalmazni, elsődlegesen pénzen kell megtéríteni a kárt.
A Legfelsőbb Bíróság PK 44. számú állásfoglalását figyelembe véve a bíróság a teljes jóvátétel elvének érvényesülését helyezi előtérbe olyan ellentételezést választ amely a legcsekélyebb érdeksérelemmel és a legeredményesebben biztosítja a sérelmet szenvedett fél kártételét. Alperesi okfejtés miszerint a kár nem következett még be nem foghat helyt.

Felperes hivatkozik a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2004. (VI.17) kollégiumi ajánlására Egyértelműen rögzíti, a PK, hogy a kártérítés a hibás teljesítés esetén a vagyoni érdeksérelem pénzbeli reparációjára alkalmas. A felperes tehát kártérítésként követelheti a hiba kijavíttatásának költségét. Ésszerű kijavíttatás költségeire tarthat igényt felperes. A Debreceni Ítélőtábla Polgári Kollégiumának vezetője által kiadott 2010.EI.II.C.54/5 szám alatti okfejtése is ezt tartalmazza.

Az időelőttiség kérdése vonatkozásában a felperes hivatkozik mind az első mind a másodfokú ítélet indokolására, felperesi álláspont szerint nincs törvényes akadálya annak, hogy a felperes kártérítés címen igényt tartson a hibás dolog kijavítási költségeinek megtérítésére, az ilyen igény akkor sem idő előtti, ha a kijavítást ténylegesen még nem végezték el. A felperesnek ugyanis a teljesítési érdek sérelmében jelentkező kára, ugyanis már akkor bekövetkezett, hogy a teljesítéskor hibás szolgáltatásban részesült.
A szolgáltatás hibájában álló kárigény ezért a hibás teljesítés időpontjában válik esedékessé. A Legfelsőbb Bíróság 47. számú állásfoglalása szerint a hiba kijavításának költségét akkor is lehet követelni, ha a kijavítás még nem történt meg, nem minősül a joggyakorlat szerint a követelés idő előttinek.
Közrehatás vizsgálatának elmaradása. Az elsőfokon eljáró bíróság vizsgálata a közrehatás kérdését a perbeli kiegészítő szakvélemény arra rámutatott, hogy a felperes által elvégeztetett munkák a hibák által okozott károkat enyhítették.

Erre figyelemmel az ítélet indokolása rögzítette, hogy az épület használhatóságának megőrzése, a fellebbezésben hivatkozott károsulti közrehatás nem állapítható meg, erre alperes azért sem hivatkozhat, mert a hibajelenségről tudott, ismerte a felperes kijavításra irányuló igényét, kijavítási kötelezettségének azonban nem tett eleget.

A perben a fenti tények bizonyítása egyértelműek voltak, azt hogy a felülvizsgálati kérelemben jelzett alperesi vélemény miszerint a végeztetett munkálatok nem tekinthetőek kárenyhítési célzatúnak azon túl hogy alperes arra következetesen hivatkozik, nem bizonyítja a perbeli szakértői vélemény éppen ellentétes megállapítás tesz ezzel kapcsolatosan.

Logikai okfejtését kifejezetten arra a tézisre építi, hogy szakszerűtlen a javítás illetve javítások azonban inmáron a harmadik bírósági fórumon sem adja elő alperes, hogy konkrétan mely alperes által elvégeztetett munkák milyen nagyságban voltak szakszerűtlenek illetve, hogy milyen mértékű lett volna alperesi elmélet szerint a kármegosztás aránya.

Nyilvánvaló, hogy alperesi hivatkozás teljes egészében alaptalan, az alperesi előadásból azért az következik, hogy alperes hibásan teljesített ezt a tényt nem vitatja, és azt sem hogy erről a tényről tudott, alperes nem volt elzárva attól, hogy hibátlanul teljesítsen és ezt a tényt a bíróság előtt bizonyítsa, károsulti közrehatásról éppen akkor lehetne beszélni ha felperes nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a kárelhárítás megtörténjen.

Kártérítés általános szabálya (kár, jogellenesség, okozati összefüggés , felróhatóság hiánya)
A szakértői vélemény alkalmas volt arra, hogy a felperes bizonyítsa az alperes hibás teljesítését és az ezzel okozati összefüggésben keletkezett kárát. Az alperes állította, de – a bíróság felhívásának ellenére – nem bizonyította, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható, azaz nem mentette ki magát a kártérítési felelősség alól.

Ptk 318. § (1) A szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének – ha a jogszabály kivételt nem tesz – nincs helye.

Felperes a kárt bizonyította szakértői véleménnyel, alperes jogellenes magatartását az OTÉK 57. § (1) bek MSZ-04-803/14-1989. számú szabvány 1.4. pontját, valamint az OTÉK 69. § (1) bek.-ben foglalt előírás megsértésében jelölte meg, jogellenes magatartás a kárral olyan összefüggésben van, hogy az alperesi teljesítés jogellenes eljárásból fakad az, hogy felperesi Társasházban a közös területek hibái miatt kijavítást kell eszközölni.

Összeségében teáht rügzíthető, hogy a hibás teljesítés fennállása megállapítható volt és így a perben a Társasház jogosan érvényesített igényt.

Budapest,2015.06.07.

Tisztelettel:

Dr.Izsák Orsolya