Szomszédjogi kérdések - avagy a javak békés élvezetének korlátozása

Az eddigi szomszédjogi kérdésekkel foglalkozó dolgozataim a polgári, illetve közigazgatási hatósági eljárásban felmerülő bírósági döntéseket, határozatokat dolgozták fel.
Ezen módszer „kvázi” horizontálisan mutatta be, hogy a jelenlegi bírósági gyakorlat a Ptk 100-106. § kapcsán felmerülő jogvitákat milyen módon rendezik.

A jelen dolgozatom vertikális megközelítéssel az alacsonyabb szinten – önkormányzati rendeletek - szabályozott szomszédjogi kérdések vizsgálatával foglalkozik az alkotmánybíróság határozatain keresztül.

A 947/B/1997 AB határozat mutatja be a Polgári törvénykönyvről szóló 1959.IV törvény 106. §-a, valamint hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11 törvényerejű rendelet 21. §-ának az Alkotmány 8.§ (2) bekezdésébe való viszonyát.
A fent hivatkozott Ptk-beli jogszabályhely lehetővé teszi, hogy törvénynél alacsonyabb szintű jogszabályok- akár a Ptk-tól eltérő- szomszédjogi rendelkezéseket állapítsanak meg.
Az Alkotmány 8 § (2) bekezdése rögzíti, hogy az alapvető jogokra vonatkozó szabályokat törvény állapíthat meg.
Mivel a szomszédjog tulajdonjogot, illetve annak részjogosítványait érinti felvetődik kérdésként, hogy önkormányzati rendelet egyátalán rögzíthet tulajdonjogot korlátozó szabályokat illetve, hogy a létrehozott rendelkezés takarhat-e akár ellentétes szabályozást mint a Ptk tulajdonjogot korlátozó rendelkezései.
Álláspontom szerint az Alkotmánybíróság rávilágított a szomszédjogi szabályozás lényegére az Ab határozat indokolásában a következők szerint:
„A Ptk. a polgári jogviszonyok alapvető és átfogó szabályozása, de nem adhat minden lehetséges polgári jogi kérdésre részletes rendezést, ezért számos helyen lehetőséget biztosít arra, hogy más jogszabályok további rendelkezéseket fogalmazzanak meg. „

A 64/1991.(XII.17 ) AB határozat már rámutatott arra, hogy nem mindenfajta alapjog követel meg törvényi szintű szabályozást. Az Alkotmánybíróság okfejtése:
„Valamely alapjog tartalmának a meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is.
Ha nem így lenne, mindent törvényben kell szabályozni.
Ebből az állapítható meg, hogy- az alapjoggal való kapcsolata intenzitásától függően- törvénybe kell foglalni, avagy sem.”

A kizárólagos törvényi szabályozás követelménye indokolatlan volna a szomszédjogok esetében.
Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy:
„A Ptk. 100. §-a általános szabályt fogalmaz meg, amikor kimondja:”A tulajdonos a dolog használat során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól,amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná,vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.” A Ptk. azonban nem sorolja fel a zavaró és veszélyeztető magatartásokat (ez nem is volna lehetséges) hanem a Ptk 101-105 § néhány gyakran előforduló esetét szabályozza, és egyúttal megengedi a rendelkezéseitől való eltérést is más jogszabály, illetve a felek számára.

Az Alkotmánybíróság arra is rámutat, hogy addig, míg a szabályozás tulajdonhoz való jogba közhatalmi beavatkozást nem tartalmaz azaz nem a tulajdonjog közjogi korlátairól beszélünk- amely valóban törvényi szintű szabályozással bír- a tulajdonhoz való korlátozásról nem is lehet szó.
Kizárólag a törvénynél alacsonyabb szintű szomszédjogi szabályozás vizsgálata alapján lehet eldöntetni azt, hogy az adott rendelkezés –az alkalmazott szabályozási mód miatt –alkotmányellenes-e.
Az Alkotmánybíróság a szomszédjogi kérdésekre vonatkozó önkormányzati rendeletek esetenkénti vizsgálatakor dönt arról, hogy az önkormányzati szabályozásra vonatkozott-e a jogszabályi felhatalmazás, és arról, hogy a szabályozás milyen összefüggésbe hozható az alapvető jogokkal.

Az Alkotmánybírósághoz benyújtott az egyes a későbbiekben hivatkozott rendeletek alkotmányellenességének a megállapítására vonatkozó beadványok, illetve az alkotmánybíróság elvi okfejtésén keresztül megállapítottam, hogy két jelentősen érintett és az alacsonyabb szintű jogszabállyal szabályozott területet különböztetünk meg.

1. Építésjogi tárgyú, ezzel összefüggésben álló építésügyi bírság, Általános Rendezési Terv Szabályozási előírásairól, Építési Szabályzat és Szabályozási terv jóváhagyásáról, Országos Építésügyi Szabályzatról, hirdető berendezések és hirdetmények magántulajdonában álló ingatlanon történő elhelyezése kapcsán alkotott önkormányzati rendeletek, amelyek szomszédjogi kérdések rendezésével foglalkoznak és alkotmányossági szempontból vizsgálandóak.
(36/B/1993 AB határozat, 995/B/1994 AB határozat, 285/B/1994 AB határozat, 353/D/2003 AB határozat, 774/B/2004 AB határozat, 340/F/2005 AB határozat, 811/H/1997 AB határozat)

2. állatok tartásáról, méhtartásról, ebtartás korlátozásáról, halászatról alkotott önkormányzati rendeletek, amelyek szomszédjogi kérdések rendezésével foglalkoznak és alkotmányossági szempontból vizsgálandóak.
(1/2003. (I.14.) AB határozat,27/2004.(VII.7.) AB határozat, 6/1995. (II.22.) AB határozat, 1423/B/2007 AB határozat, 933/B/1992 AB határozat,14/2001. (V.14.) AB határozat)

1.
Engedély nélküli építkezés jogkövetkezménye
I. 36/B/1993 Ab határozat:

A hivatkozott alkotmány bírósági határozat lényeges megállapításokat tartalmaz építésjogi kérdésekben.
A gyakorlatban ismert esetet tartalmaz a határozat, az építtető építési engedélyt nyújt be a hatósághoz, az egyik szomszédos ingatlan tulajdonosa él a fellebbezés jogával ezért nem emelkedhet jogerőre az építési engedély, sőt az is kiderül a szomszéd tulajdonosról, hogy a legvégső jogorvoslati lehetőséget is igénybe kívánja venni. Az építtető építésrendészeti bírságot kapott, mert jogerős építési engedély nélkül épített.
A polgári jogi perekből ismert esettel találkozhatunk, ahol vagy engedély nélküli vagy engedélytől eltérő építkezés, vagy csak azért él a fellebbező jogával mert nincs tisztában, azzal, hogy kárigényét illetve szomszédjogi igényének érvényesíthetőségére nincsen lehetőség a közigazgatási eljárásban ezért támadja a közigazgatási szerv által kiadott határozatot.
Az Alkotmánybíróság rávilágít arra, hogy a szomszéd ingatlan tulajdonosának fellebbezése illetve a jogorvoslattal történő igényérvényesítése nem lehet a szomszéddal szembeni kártérítés alapja.
Az indokolásban az Alkotmánybíróság kifejti, hogy a Ptk. szerint csak a jogellenesen okozott kárért jár kártérítés.
Csak abban az esetben okozna ezzel kárt a szomszéd, ha jogát rosszhiszeműen gyakorolná törvényben biztosított jogait illetve a jogával visszaélne.
A jogszabályban biztosított jogorvoslati jog rendeltetésszerű gyakorlása nem jelentheti a joggal való visszaélést, illetőleg rosszhiszemű joggyakorlást.
A joggal való visszaélést, illetőleg rosszhiszemű joggyakorlást az eljárás ideje alatt a fél által tanúsított magatartás, a félnek az ügy rendezéséhez való hozzáállása alapozhatja meg.

2.

Általános rendezési terv változtatása

I. 353/D/2003 AB határozat-995/B/2004 AB határozat

Az Alkotmánybíróság kifejti, hogy az Általános rendezési terv a jogszabályban előírt társadalmi és szakmai fórumot követő egyeztetés után lehetőség van, más övezeti besorolást alkalmazni.
A hivatkozott esetben a beadványát benyújtó a diósdi önkormányzat egy üdülőövezeti besorolású terület lakóövezetbe történő átsorolását kifogásolta.
Sérelmezte, hogy az övezeti besorolás megváltoztatja a jelenleg szabadon álló beépítést, mert az új jogszabály szerint ezen övezetben csak oldalhatáros beépítési mód lehetséges, amely viszont a már meglévő épületek bővítését akadályozhatja.
Az Alkotmánybíróság nem találja sérelmesnek még a meglévő épületek számára sem, a határozat indokolása az alábbiakat tartalmazza:
„Az oldalhatáron elhelyezkedő épület természetesen hátrányosabb lehet a szomszéd számára, mint a csak szabadon álló épület. Ugyanilyen hátrányt azonban minden szomszédos telek tulajdonosának megkülönböztetés nélkül, egyformán el kell viselni. Ha viszont az építésügyi szabályok kötelező oldaltávolságot írnak elő, az elsőként kezdeményező építtető nem kerülhet előnyösebb helyzetbe, hiszen a védősávokra vonatkozó rendelkezések a szomszédos ingatlan tulajdonosaira egyaránt és egyenlő módon kihat.”

A hivatkozott alkotmánybírósági határozat értelmében – amely a balatonvilágosi rendezési terv 12 § -ának alkotmányellenességének a megállapítására irányult – az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal kell védeni.
Két szomszédos ingatlan eltérő övezeti besorolását - amely azt is jelentheti, hogy az egyik telken lehet a másikon pedig nem lehet építeni – nem tartja hátrányos megkülönböztetésnek, mert a jogi szabályozásból eredően állapít meg eltérő jogalanyi körre eltérő rendelkezéseket.
Egyértelművé teszi a határozat, hogy a föld tulajdonjogából akadóan senkinek sincs joga alanyi joga arra, hogy a tulajdonában álló földterületen építkezzen, építés céljára földjéből építési telket alakítson ki. Az építéshez való csak az alkotmányos jogszabályi előírásoknak megfelelően beépíthetővé nyilvánított építési területek tulajdonosait illeti meg alanyi jogosultságként.
Nem tekinthető a tulajdonhoz való jog alkotmányellenes korlátozásának, ha egy jogszabály a beépített területek növelésének megakadályozása érdekében olyan területekre ír elő telekalakítási és építési tilalmat, melyek a jog korábbi előírásai szerint sem voltak beépíthetőek.
3.
Országos Építésügyi Szabályzat rendelkezései
I. 285/B/1994 AB határozat

Az Alkotmánybíróság felé beadvánnyal élő az Országos Építésügyi Szabályzat azon rendelkezését sérelmezte, amely szerint:
„ha a már túlnyomórészt beépült telektömb területén lévő egyedi telek a Szabályzat előírásainak megfelelően egyébként nem volt beépíthető, az építésügyi hatóság a terület-felhasználás, illetőleg építés engedélyezése során, a telektömbön általában kialakult beépítésnek megfelelő, az övezeti előírásoktól eltérő beépítést is engedélyezhet, feltéve, hogy ez a szomszédos építési telkek beépítését nem akadályozza, és rendeltetésszerű használatukat nem zavarja.”
Ezáltal a beépítettség illetve az építmények között megengedett legkisebb illetve legnagyobb távolság a jogszabályban előírt mértékkel növelhető.
Az Alkotmánybíróság kifejtése szerint ez egy olyan kivételes helyzet, amely alkalmazásánál az ellentétes érdekek ütközésének a kiküszöbölésére az eljáró hatóságoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk.
Továbbiakban megerősíti az Alkotmánybíróság azt a többszörösen hangsúlyozott véleményét, miszerint a tulajdonhoz való jog nem korlátozhatatlan jog közérdekből illetve különös méltánylást érdemlő magánérdekből korlátozható.

4.
Építési szabályzat és szabályozási terv jóváhagyásáról

I. 774/B/2004 AB határozat

A Győr- Moson –Sopron Megyei Bíróság bírája az előtte folyamatban lévő perben kezdeményezte a Győr Megyei Jogú Városnak a Győri Építési Szabályzata és szabályozási terv jóváhagyásáról szóló önkormányzati rendelet alkotmányellenességének a megállapítását.
Az indítványozó arra hivatkozott, hogy az L/7 övezet lakóterület falusias övezetbe tartozik, ahol a megengedett lakásszám nem lehet nagyobb a kertvárosias (L/6 ) övezetre előírtnál.
Az övezeti jelben szabályozott minimális telekméret többszörösének megfelelő méretű telken elvi engedélyezés során történő mérlegelés alapján arányosan nagyobb lakásszám is engedélyezhető az illeszkedés követelményeinek a megtartásával.
Az önkormányzati rendelet további rendelkezést nem tartalmaz, ilyen esetben az OTÉK rendelkezései az irányadóak.
A fentiek szerint arányosan a telekméretéhez nagyobb lakásszámú épület építését is lehetővé teszi, így elképzelhető hogy a falusias övezetben kertvárosias lakóterületre jellemző többlakásos lakóépületek is emelhetőek.
Az indítványozó szerint a szabályozás súlyosan sérti a falusias lakókörnyezetben élők jogait azzal, hogy a lakóterületen gyakorlatilag kertvárosias lakóterületet hoz létre, ezáltal a falunk lakók érdekeit sérti, teret enged a közérdekkel szemben az építési vállalkozók egyéni érdekinek.
Az indítványt az Alkotmánybírság elutasította, megállapította, hogy sem az Ét sem az OTÉK rendelkezéseivel nem ütközik s rögzíti nem teszi lehetővé hogy a jogalkalmazó túlterjeszkedjen a központi jogszabályok előírásain. A meglévő környezethez való illeszkedés szabályainak való megfeleltetés pedig nem jogalkotói, hanem jogalkalmazói mérlegelés tárgya.

Nyilván itt az Alkotmánybíróság arra utalt, hogy az elsőfokon eljáró építési hatóságnak joga van vizsgálni az illeszkedés szabályát.
Az illeszkedés szabálya elsősorban arra vonatkozik, hogy a beépített felépítmények illetve kialakításra kerülő épített környezet illeszkedik-e a környezetéhez illetve nem korlátozzák a szomszédos telkeknek az övezeti előírásoknak megfelelő beépítését illetve használatát.

A dolgozatom, jelenleg még nem tartalmazza az elsőfokú építési hatóságoknál felmérésre kerülő adatállományt ennek összegzése külön dolgozat témája lesz.
Ugyanakkor már itt jelzem, hogy a hatósági eljárásnál részlegesen vagy teljes mértékben figyelmen kívül hagyott polgári jogi szomszédjogi zavarás vizsgálatára ezen jogszabályhelynek további szabályozásával figyelembe vehető illetve szükséges, hogy a fenti sérelmes helyzet elkerülhető legyen.

5.

Hatásköri összeütközés tárgyában

I. 370/F/2005 AB határozat

A hivatkozott alkotmánybírósági határozat egyértelművé teszi, hogy a szomszédjogi igényekkel kapcsolatos kárigény függetlenül a hatósági eljárásban akár az építési akár a használatbavételi engedéllyel szemben gyakorolt vagy nem érvényesített jogorvoslattól ilyen típusú jogviták elbírálására a polgári jogi bíróság jogosult.

6.
Állattartásról
I. 1/2003.(I.14.) Ab határozat

Pest megyei Közigazgatási Hivatal törvényességi eljárás keretében felszólította a Dunakeszi Önkormányzatot, aki részben tett eleget a felhívásnak, ekként a 15/1995. (XII.18.) rendeletet nem korrigálta.
A rendeletet 10 § (1) bek. c) pontját az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette.
„10 § (1) a.) A város területén kertes családi házak zárt udvarán 2.-nél több eb és macska csak a szomszédok írásbeli hozzájárulásával tartható. E korlátozás 3 hónapos korig nem vonatkozik a kutyák és macskák szaporulatára.
b) Kert nélküli lakásokban, illetve többlakásos épületekben lakásonként legfeljebb 1 ebet,1 macskát és annak szaporulatát -3 hónapos korig- lehet tartani.
c) Többlakásos lakóépület lakásaiban ebet tartani csak az ebtartó lakása alatti, feletti és az azonos szinten lakók előzetes írásbeli hozzájárulásával lehet.
d) a c. pontban lévő korlátozás nem vonatkozik a vakvezető ebek tartására.

Az Alkotmánybíróság indokolásában kifejti, hogy az ebtartás előfeltételeként megkívánt hozzájárulási nyilatkozat a szomszédok részéről önmagában nem sérti a jogbiztonság követelményét az ilyen típusú nyilatkozat a tulajdonjoghoz való jogot sérti, a tulajdonhoz való jogot érinti, alkalmazása akkor alkotmányellenes ha a széleskörűen megkövetelt előzetes írásbeli hozzájárulás aránytalan korlátozásra vezet.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a tulajdonhoz való jog nem korlátlan a tulajdonosoknak joga gyakorlása során tekintettel kell lennie mások jogaira, jogos érdekeire. A tulajdonhoz való jog, mint alapjog korlátozása alkotmányos, ha a korlátozás másik alapjog védelme vagy érvényesülése illetve egyéb alkotmányos cél más módon nem érhető el és a korlátozás arányban áll az elérni kívánt cél fontosságával.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor rávilágít arra, hogy Ptk szerinti polgári jogi tulajdonvédelem (Ptk X fejezet) nem azonos az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem eszközeivel.
Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni.
A jelen eset is tükrözi, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor az önkormányzat olyan kérdéseket szabályoz le, amelyet magasabb szintű jogszabály nem érintett.
Az Ör. alapvetően a későbbi jogviták elkerülése érdekében alkották a helyi lakóközösség békés együttélésének védelme érdekében.
Az önkormányzatok jogosultak arra, hogy olyan jogszabályt alkossanak, amely a lakók közötti későbbi jogvitát előzik meg.
Az alkotmánybíróságnak az állattartás szabályozó rendelet megalkotásakor figyelemmel van a jogalkotói hatáskört korlátozó törvényi rendelkezésekre, a lakóépületek sajátosságaira, a lakások nagyságára, az érintett személyek körére,esetlegesen tulajdonosi minőségükre és arra, hogy az állattartás adott esetben valóban veszélyezteti- e a lakóközösség tagjainak a békés együttélését.
A széleskörűen megkövetelt előzetes írásbeli hozzájárulás aránytalan tulajdoni korlátozást jelenthet.
Az Alkotmánybíróság az Ör 10 § (1) bek c) pontja vonatkozásában megállapította, hogy a helyi önkormányzat széleskörű hozzájárulástól tette függővé az ebtartást az ebtartó feletti, alatti és a vele azonos szinten lakók összességének előzetes írásbeli hozzájárulásától tette függővé aránytalanul korlátozva a tulajdonhoz (zavartalan lakáshasználathoz) való jogot.

7.
Állattartásról

I. 27/2004. (VII.7.) Ab határozat

A hivatkozott alkotmánybíróság határozat a Miskolci Megyei jogú Város Önkormányzatának az állattartásról alkotott 19/2001 (V.7.) rendeletének alkotmányossági vizsgálatánál többek között az került fókuszba, hogy lehetőség van-e arra, hogy a rendelet alapján megszüntethetővé váljon az állattartás abban az esetben, ha egy éven belül ismételt esetben megalapozott bejelentés érkezik.
Kifejezetten rögzíti az Alkotmánybíróság a hivatkozott jogszabályból a fenti rendelkezés hatályon kívül helyezése mellett, hogy az állattartással kapcsolatban –ha az állat zajos, vagy más okból zavarja mások így különösen szomszédaik birtoklását – a Ptk. 191. §-a alapján a birtokvédelemmel kapcsolatos jegyzői eljárásra kerülhet sor a birtoklásban való zavarástól számított egy éven belül.
Ebben a körben kérni lehet a jegyzőtől a zavarás megszüntetését, illetve az eredeti állapot helyreállítását.
A Ptk szerinti előírttal ellentétesen a rendelet a magasabb szintű jogszabállyal ellentéteset alkotott.
A rendeletben megfogalmazottak szerint ugyanis önmagában a Ptk. szerint elégséges a zavarás tényének megtörténte, a szabályozás viszont korlátozza ezt hiszen kiköti mellé, hogy megalapozott bejelentés esetén járhat csak el a jegyző.

8.
Méhtartásról

I. 6/1995. (II.22.) Ab határozat:

A zalaegerszegi megyei jogú város közgyűlésének az állatok tartásáról szóló 14/1991 (XI.15) rendeletének 7 § (4) bek. alkotmányellenes.
Az alkotmányellenes rendelkezés szerint:
„Méhek tartása csak a város külterületén, a belterület határától 250 m-re és zártkertben a telekszomszédok hozzájárulásával egyedi kérelemre engedélyezhető.”
Ugyanakkor az állategészségügyről szóló 1981.évi 3 tvr. egyértelműen rögzíti, hogy a méheket több lakásos lakóházak udvarán ás közös használatú kertjében méhészete létesíteni csak az összes lakás bérlőjének a hozzájárulásával lehet. A méhészetet közös használatú épülettől és a szomszéd ingatlanoktól 4 méter használatban lévő utaktól (közúttól saját használatú úttól ) pedig az út melletti vízvezető árok külső szélétől számított 10 méter távolságon túl szabad csak elhelyezni. A saját használatú út tulajdonosa az út ideiglenes lezárása esetén az úton és az út mentén a letelepedést engedélyezheti.
A szomszéd ingatlantól való 4 méter távolságot megtartani nem lehet, a méheknek ellenkező irányban vagy legalább 2 méter magas tömör kerítés vagy élő sövény létesítésével a magasban való kirepülést kell biztosítani.

Az idézett rendelkezésekből összevetéséből megállapítható, hogy a zalaegerszegi önkormányzat méhtartás rendjét szabályozandó rendeltet alkotmányellenes tekintve, hogy a magasabb szintű jogszabály sérelemével korlátozta azáltal, hogy a méhek belterületi tartását megtiltotta, illetve egyedi kérelemre adhat engedélyhez kötötte.

9.

Ebtartás korlátozásáról
I. 1423/B/2007 Ab határozat

Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XVI.ker Önkormányzatnak az állattartásról szóló 41/2004. (XI.15.) rendeletét utólagos normakontroll keretében vizsgálta és nem tartotta alkotmányellenesnek.
A hivatkozott önkormányzati rendelet szerint korlátozásra került az eb illetve macska tartása akként, hogy maximálták az engedély nélkül tartható illetve engedéllyel tartható állatok számát.
Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a kutya illetve a macskatartás bizonyos esetekben a szomszédok hozzájárulásától teszi függővé, tulajdoni korlátozásként értékelhető.
Azonban a korlátozást, amelyet a 46/2006 (X.5.) Ab határozatban fejt ki az Alkotmánybíróság az alábbiakat tartalmazza:
„Az Alkotmány 8 §-ának (2) bek. határozza meg az alapvető jogok korlátozásáról szóló általános szabályt. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a 8. § (2) bek alapján alapvető jog korlátozása akkor tekinthető alkotmányosnak, ha a korlátozást törvény mondja ki, a korlátozás szükséges és az elérendő célhoz viszonyítva arányos.
A korlátozás elbírálásának részletesebben meghatározott alapelve: alapjog korlátozására akkor kerülhet sor, ha a másik alapjog vagy szabadság védelme vagy érvényesülése más módon nem érhető el, feltéve hogy az elérni kíván cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog sérelmének a súlya megfelelő és arányban áll egymással.

10.
Halászatról

I. 933/B/2003 Ab határozat

Az Alkotmánybíróság a halászatról szóló 1977.évi 30 tvr. 10 § alkotmányellenességének a megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Az indítványozó azzal érvelt, hogy a hivatkozott jogszabály hely szerint:
„a parton fekvő föld tulajdona, használója kezelője köteles tűrni, hogy a halászatra jogosult a parton közlekedjék, és halászati tevékenységet folytasson oly módon, hogy a terület rendeltetésszerű használatát ne akadályozza.
Ezen rendelet hatályon kívül helyezését kővetően az alábbi jogszabályi rendelkezés lépett a helyébe:

„15 §. (1) A halászati jog gyakorlásával érintett ingatlan tulajdonosa, használója- eltérő megállapodás hiányában- köteles tűrni, illetve lehetővé tenni, hogy az ingatlanon keresztül jogosult- ha ez másképpen nem lehetséges- a vízhez a külön jogszabályban meghatározott korlátozások betartásával eljusson, az ingatlanon a halászati tevékenység időtartamára fogási eszközt elhelyezzen, illetve használjon, halászati tevékenységet folytasson, valamint a fogási zsákmányt elszállítsa. (halászati szolgalmi jog)
(2) A vízparti ingatlanra is kiterjedő áradás esetén annak tulajdonosa köteles tűrni, illetőleg lehetővé tenni a halivadéknak a halászati vízterültre történő visszajuttatását.
(3) Az ingatlan tulajdonosát, használóját, az (1) –(2) bek szerint korlátozásból eredő károkozás miatt kártalanítás illeti meg.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a magyar jogrendszerben az indítványban sérelmezett tűrési kötelezettséghez hasonló tulajdoni korlátozásoknak több megjelenési formája van. A szomszédjogok, a szolgalmi jogok hasonló tartalmúak, akár köz-,akár magánérdeket szolgálnak. Alkotmányossági szempontból e jogok esetenként csak akkor lennének kifogásolhatóak, ha a tulajdonosra indokolatlanul aránytalan terhet hárítanának.
A halászati jog gyakorlójával szemben a parti föld tulajdonosát nem kötelezi a jogszabály indokolatlanul aránytalan teher viselésére.
Összegzés:

A Ptk 106. §-a a szomszédjogi szabályokkal kapcsolatosan tehát akként rendelkezik, hogy „a törvénynek a szomszédjogra vonatkozó rendelkezéseitől jogszabály vagy a felek megállapodása eltérhet.”A Ptké a következőket rögzíti: „A Ptk-nak a szomszédjogra vonatkozó rendelkezéseitől eltérő szabályokat a települési önkormányzat rendelete is megállapíthat.”
Az Alkotmánybíróság ez alapján úgy foglalt állást, hogy a Ptk valamint a Ptké rendelkezései azt teszik lehetővé, hogy az önkormányzatok a Ptk egyes szabályai helyett, illetve azokat kiegészítve, a helyi viszonyoknak megfelelően saját szabályokat állapítson meg.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatát elemezve a fenti jogeseteken keresztül látható, hogy a szomszédjogi szabályozás vonatkozásában a tulajdonkorlátozásnak az arányosság figyelembe vétele mellett kell történnie.